Útkeresés

december 11, 2022

Tóth Anna Bodza

Az interjúalanyok, azaz a vallási vezetők és a kutatatás bemutatása:

https://www.tothannabodza.com/a-vallasok-es-a-z-generacio-kapcsolata-2/

A kutatásról készült videó:

https://www.tothannabodza.com/a-vallasok-es-a-z-generacio-kapcsolata/

A Magyarországon jelenlévő hitvallások több, mint 90%-ának vezetőivel, tanítóival beszélgettem. A kérdések mindenkinek ugyanúgy lettek feltéve, ezért az átláthatóság érdekében egymás mellett olvashatók a rájuk adott válaszok.

Ön ezt a vallást a neveltetésével kapta, vagy később, magától találta meg?

SULOK ZOLTÁN

Később, én találtam meg.

BACSÓ BENJÁMIN

A szüleim tinédzser korukban megtértek, hitre jutottak. Én a gimnáziumi éveim alatt, de igazából az egyetemi éveim alatt lettem baptista. Magamtól találtam a közösségbe.

MIHÁLYI JEROMOS

Nekem a nagyszüleim voltak vallásosak, gyermekeiket vitték a templomba. Viszont a szüleim nem voltak olyan vallásosak, édesapám már nem él, de ő nem volt, édesanyám sem, ők nem a minden vasárnap templomba járók. Tehát nekem a két nagymamám volt, akikkel mentünk. A szomszédban laktak unokatestvéreim, és például velük, a három fiúval együtt mentünk hétköznap ministrálni. Valahol akkor tényleg volt egy ilyen közösségi élmény. Tehát neveltetés alapján.

MAJERCSIK JÁNOS OGUZ

Későbbi életem során. Fiatalként, amikor elkezdtem keresni, hogy egyáltalán mi lehet a hétköznapi, fizikai világon túl és elkezdtem érdeklődni, olvasni, keresgélni mind a kereszténység különböző irányzatai kapcsán, mind a buddhizmus, keleti vallások kapcsán, de tulajdonképpen nagyon hamar találkoztam azzal a fajta szemlélettel, amit most is követek. Mivelhogy egy nagyon gyakorlati találkozás volt ez, – személyes megélhetések, tapasztalások – engem rögtön magával ragadott, megérintett, megszólított.

CSER ZOLTÁN

Nálam ez összekapcsolódik a családdal is, mert a nagybátyám 15 évig élt Mongóliában. Ezért én gyerekkoromban találkoztam mongolokkal, meg Buddha szobrokkal, ábrázolásokkal. Átfutották a gyerekkoromat ezek a szálak. Másrészt én barlangász voltam, aztán sziklamászó, ezért nekem Tibet egy szent hely volt. Ott vannak a nyolcezres csúcsok. Mindent tudtam róla. A szüleim nem tartották a vallásukat, kutatómérnökök mindketten. A jó atyám nagyon nagy gondolkodó, feltaláló és elméleti fizikus. Nekünk az összes vallásról szóló könyv megvolt, mert apukám kutatta, hogy az emberi tudatban a vallás miért jelenik meg, hogy mi az istenkép. Nagy beszélgetések és viták voltak, nagyon nyitott volt a családi közeg. Aztán volt egy pont, ahol meg egyszerűen jöttek élmények. Az előző életek, mondhatnám így. Tibetiül álmodtam, megismertem egy kolostort, kimondtam a nevét egy vetítésen, és aztán nagyon erős kapcsolódás volt Franciaország, Spanyolország. Volt egy nagyon erőteljes spirituális fordulat, mert én matek szakra jártam. Ami így rémísztő, hogy az ember gondolkodásmódja egy pillanat alatt hogy meg tud változni, egyik végletből a másik végletbe. Annyira visszafordíthatatlanul ez kezdett érdekelni, olyannyira, hogy válsághelyzetet szült és a közgázt két év után otthagytam. Azért, mert nem ment, annyira a buddhizmus felé fordult az érdeklődésem. Aztán lettem szerzetes is.

VERŐ TAMÁS

Én egy holokauszt-túlélő családból származom mindkét oldalról, tehát apai és anyai ágon is voltak megszenvedői ennek a szörnyűségnek. A szüleim nem azt az utat járták, mint amit én. A család ortodox, a szüleim inkább neológok, ez azt jelenti, hogy kicsit jobban beágyazódik a helyi közösség a helyi társadalomba. Azért mégsem ugyanazt a pályát követem, mint a szüleim, mert ők nem voltak annyira az előírások követői. Ebben a családom is megváltozott, amióta én elkezdtem a Rabbiképzőt, azóta például kóser otthon a konyha, ami előtte nem volt az. A kérdésre pedig, igen, zsidó családból származom, de az, hogy én rabbi akartam lenni, vagy, hogy rabbivá váljak, az nem volt egy ilyen egyenes út. Általában úgy van, hogy akinek az apja rabbi, annak a gyereke is ezt az utat választja. Vagy ha a rabbi lánya házasodik a legjobb tanítványával, akkor ők is a rabbinikus hagyományokat követik. Magyarországon a legtöbb rabbinál ez nem így van, hanem inkább egy sorskövetés, ami nálam az volt, hogy nagyon szerettem zsidóságot tanulni, a zsidó közéletben az emberekkel foglalkozni. Ez alakult ki egy idő után, hogy én rabbi szeretnék lenni és utána ezt az utat járni.

KAMPIS GYÖRGY

Az ember nem születik ateistának. Persze, kaptam vallást, többet is. Nagymamám evangélikus volt, az apám katolikus. Reverzálist kellett kiállítani, amiben leírták, hogy a születendő gyermek katolikus lesz, vagyis én. Meg is vagyok keresztelve katolikusként. Majd ministráns fiú lettem. Kis dolgokról mondtak nekem mást a papok mint ami. Bár ne tették volna. Így könnyen lettem ateista. Nekem ne hazudjon senki, én sem szeretek hazudni. A baráti társaságomban van most egy nagy vita arról, hogy hazudjunk-e a hülyéknek? Ezt csinálja a politika nagyban. Én nem szeretek hazudni. Nem is leszek politikus. Ez nem véletlen, ez nem elegáns dolog.

Mit szóltak a szülei ahhoz, hogy ateista lett?

KAMPIS GYÖRGY

Szerintem apám is valójában ateista volt. Jó családból származom, de igazából sosem beszéltük meg ezt. Nálunk soha nem volt például zsidózás, vagy ateista ellenesség, se istenkáromlás. Nem volt erről szó. Az evolúcióval pedig később kezdtem el foglalkozni, amikor már felnőtt ember voltam.